Az eLearninget eleinte sokan a távoktatással azonosították, pedig a távirányítású tanulás nem csak elektronikus eszközök használatával mehet végbe hanem akár hagyományos postai levelezéssel is. (Zrinszky 200 o.) De értették rajta a kizárólag számítógép alkalmazásával folytatott tanulást is. A számítógép valóban vezető szerepet kap ebben a tanulásban, és bizonyos elemei a számítógépes tanulásból „nőttek ki”.
Ami elengedhetetlen körülmény a távoktatás megvalósulásához az a térben és időben való elválasztottság. Azonban az eLearning, ha nem is pótolja a közvetlen személyközi kommunikációt folyamatos interakciót teremt meg. A tanuló az egyéni tanulás keretében más tanulókkal is kapcsolatba léphet, forrásokat kereshet fel és maga is forrássá válhat.
A távoktatás kezdetben nem rendelkezett nagyon nagy eszközrendszerrel, viszont eredményességet érhetett el ennek ellenére is. A távoktatás effajta „eszköztelensége”, feltételezett az e módszerrel tanulóktól egyfajta kreativitást, önálló problémamegoldást a tanulásban. Eredményességéhez a tanulói hozzáálláson túl nagyon jól felépítettség is szükségeltetett. Mivel nem dominálhatott az a tanulás során, hogy milyen vizuális élményt nyújt, például az eLearning esetében az elektronikus környezet látványa, a távoktatásnál teljes egészében a tartalomra helyeződött a domináns hangsúly.
Kezdetben tartalommegosztásként működött az eLearning. Ennek a szabadon továbbfejlődött változataként értelmezhetjük azokat a tanulók által létrehozott közösen használt e-mail címeket, amelyeken megosztják egymással a tagok az általuk kidolgozott tételeket, és egyéb a tanuláshoz szükséges anyagokat. Ennek egy másik verziójaként, ugyanezt a célt szolgálva létrehozhatók csoportok is a levelezőrendszerben, melyen az egymás közti tartalommegosztás bonyolódik. Ennek a fajta csoportnak ez előnyét én is élvezem jelenlegi tanulmányaim során.
Napjainkra jellemző, hogy a hagyományos eszközrendszerű távoktatás és az eLearning területe közelít egymáshoz. Azonban ez a közeledés nem jelenti egyben azt, hogy az egyik kioltaná a másikat.
A következő lépést a tartalom és információcserére használt felülettől a kifejezetten tanulási-oktatási folyamatot támogató eLearning felé, a tanulástámogató keretrendszerek megjelenése jelentette.
Komenczi Bertalan (151 o.)szerint külön definiálandó területek a számítógéppel segített tanulás, az online webalapú tanulás és a távoktatás. Ezeknek a metszetébe helyeződik az eLearning.
A számítógéppel segített tanulás esetén interaktív eszközt használunk a tanuláshoz, ez a fajta tanulás jelentősen kibővíti adattároló kapacitásunkat. A számítógép segíti a tanulási folyamatban az információfeldolgozást.
A tanulásban a számítógép, mint interaktív eszköz használatos, nem szükséges, a tanuláshoz hogy a hálózatba legyen kötve. A felnőttképzésben ott vethet fel problémát a számítógép megjelenése a teremben, ha az eltereli a résztvevők figyelmét a tananyagról.
Az online, web alapú tanuláshoz internet hozzáférés feltételezésével juthatunk hozzá. A hálózat segítségével hozzáférhetünk információkhoz és megoszthatunk információkat. A számítógép multifunkcionális eszköze a tanulásnak, nem csak szöveg alapú, képekhez, hangokhoz és mozgóképekhez férhetünk hozzá a segítségével. Ezek a nyitott információforrások lehetnek online, mások által készített web2 források, de lehetőségünk van tartalomszolgáltató cégek által létrehozott információkhoz is jutni. Az online, web alapú tanulást segíthetik QR kódokkal is, melyek sürítve tartalmazzák az átadni kívánt információkat.
Az eLearningen meghatározza a távoktatás is, melynek technikai támogatottsága nőtt és megváltozott. Idő és térbeni függetlenség a lényege, az oktatónak és a tanítványnak vagy tanulók csoportjainak nem kell együtt lenniük. A távoktatás rendszeres tanulást feltételez kényszerítő hatás nélkül vagy külső motivációk nélkül. E tényezők hiánya lehet gátja a távoktatás elterjedésének.
